Még mielőtt valaki a szívéhez kapna, és keresztet vetne, mondván: "a katalánok megszentségtelenítik a Tornyok áldozatainak emlékét" (nem vicc, találkoztam ilyennel), szeretném elmondani, hogy az Amerikai Egyesült Államok alig töltötte be 110. születésnapját, amikor a katalánok már nemzeti napként ünnepelték szeptember 11-ét.
Most, hogy tisztáztuk a kezdeti félreértéseket, nézzük meg, miért és hogyan alakult ki ez a nap.
A katalánok ezen a napon emlékeznek meg arról a vereségről, amit 1714. szeptember 11-én szenvedtek a spanyol örökösödési háborúban.
14 hónapos ostrom után V. Fülöp, spanyol király, ezen a napon vette be Barcelonát. A város eleste az ország végét is jelentette, amelynek területét a spanyolok és a franciák fel is osztották egymás között. A Nemzeti napot először 1886. szeptember 11-én ünnepelték meg; Franco azonban 1939-ben betiltotta a megemlékezéseket. Az ünnepet csak 1980-ban sikerült engedélyeznie az autonóm katalán kormánynak.
Ez volt a történelmi összefoglaló. Emellett tudnotok kell azt is, hogy a Katalán Nemzetgyűlés és az Ómnium Kulturális Szervezet (mindkettő civilszervezet) az utolsó három évben masszív megmozdulásokat szervezett. Idén mindez a Meridianán, barcelona egyik legfontosabb ütőerén történt.
Az idei demonstráció a "Via Lliure cap la República Catalana" (azaz "Kapu a Katalán Köztársaságra") elnevezést viselte. Ez a 5,2 km hosszú felvonulás azt hivatott megmutatni, hogy a függetlenség minden szervezetet, pártot és egyszerű embert összekovácsolt. A cél az volt, hogy felvázolják a világnak, a katalánok eltökéltek, és a túlnyomó többség független államot akar.
Miért akarnak a katalánok független államot?
Nagyon jó kérdés! Gaspar Pericay Coll nagyon jó és érthető magyarázatot ad erre egy cikkében, amit még 2012-ben írt. Azt mondja, hogy a katalán nemzeti öntudat mindig is létezett. Ennek ellenére a katalánok az elmúlt 150 évben igyekeztek együttműködni a spanyol állammal. A függetlenséget támogató katalánok mindig léteztek, de a fő cél az volt, hogy egy kényelmes és biztos helyet tudjanak kiépíteni nemzetüknek a spanyol államon belül.
Mi változott meg?
Négy fő ok van: kevés tisztelet a katalán nyelv és kultúra iránt; Spanyolország nem ismeri el, hogy a területén több nemzet él; kísérletek egy centralizált spanyol állam létrehozására, és a katalán kormány feloszlatására; és Katalónia túlzott költségvetési hozzájárulása Spanyolország egyéb területein történő beruházások és szolgáltatások finanszírozására. Ez az összeg a katalán GDP (bruttó hazai termék) 6,4 % - 8,7 %-a, ami kb. 13,1 billió € és 17.8 billió € között mozog évente. A közelmúlt politikai eseményei bebizonyították az első három pontot. A gazdasági válság hangsúlyozta a negyedik pont tisztességtelenségét, mivel jelenleg Katalónia rendelkezik a legnagyobb adósságokkal az autonóm területek közül. Sőt, a közelosztásnak köszönhetően Katalóniában rosszabbak a közszolgáltatások, mint a támogatott területeken.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a katalán kormány igyekszik átnyomni az új költségvetési megállapodást, azonban a spanyol kormány nem hajlandó tárgyalni. Mindeközben a katalán lakosság belefáradt az örökös tárgyalásokba, és feladta a reményt, hogy ezen a "fronton" megállapodás szülessen. A spanyol kormány azt is elutasította, hogy egy, a Baszkföldön és Navarrában érvényes, fiskális megállapodást kössenek a katalánokkal. Az emberek feladták a reményt, és arra jutottak, hogy az egyetlen járható út a függetlenség.
Amennyiben kíváncsi vagy az egész cikkre, kattints ide.
Egy új állam építése
Tavaly a katalánok piros és sárga színű pólókat viseltek, amivel jelképesen egy hatalmas katalán zászlót formáztak. Ebben az évben a domináns szín a fehér volt. Ahogy a szervezők mondták, ez a szín a "tabula rasa". Egy olyan üres oldalt jelképez, amit a felvonulóknak kell megtölteniük a kívánságaikkal.
A szervezők összesen 10 koncepciót dolgoztak ki, amit szerintük egy demokratikus államnak garantálnia kell. Ezeket különböző színek szimbolizálták. A résztvevők pedig különböző színű papírnyilakat tartottak a levegőbe. Hogy mi az a 10 koncepció? Elmondom: demokrácia (sárga szín), regionális egyensúly (kék), szolidaritás (piros), a világra való nyitottság (világoskék), sokszínűség (zöld), fenntarthatóság (sötétzöld), egyenlőség (lila), jólét é társadalmi igazságosság (barna), innováció (rózsaszín) és kultúra és oktatás (narancs).
A Via Lliure összesen 135 részre lett felosztva; ennyi ugyanis a képviselők száma a katalán parlamentben.
A demonstráción végül 1,4 millió ember vett részt.
Számomra még mindig érthetetlen, hogy egy ekkora tömeg hogyan képes megőrizni a nyugalmát. Ekkora tömeg és fesztiváli hangulat! Hihetetlen! Mint tavaly, idén is eljött mindenki: családok, barátok, iskolások, óvodások, nagyszülők (Még kutyák is. Kutyáknak gyártott, a katalán zászlót ábrázoló nyakörvekkel). Mindebből csak egy dologra tudok következni: a katalánok független államot akarnak. Ezt tartják szem előtt. Ez az az erő, ami egy ekkora tömeget képes egyben tartani.
A felvonulás végén Jordi Sánchez, a Katalán Nemzetgyűlés elnöke felszólította a politikusokat, hogy ne hagyják cserben az embereket, ha a szeptember 27-i szavazáson a függetlenségpárti pártok győznek. "Nem hagyhatnak minket cserben. Tudniuk kell, hogy több százezer ember áll mögöttük. Ma az utcán vagyunk, holnap a szavazóhelységben leszünk." - mondta. Majd hozzátette, hogy az idei demonstráció hatalmas siker volt.
A szervezet nemzetközi szóvivője, az amerikai újságírónő és író, Liz Castro, a világ minden polgárának üzent: "A szabad és demokratikus világ polgárai. Mi, katalánok követeljük, hogy elismerjétek a döntésünket, amit szeptember 27-én hozunk". Elmondta, hogy "a katalánok nem akarnak mást, mint békésen és demokratikusan kinyilvánítani a vágyukat, hogy függetlenek legyenek". "Mosollyal az arcunkon akarjuk mindezt megtenni, teljes bizalmunkkal a saját nemzetünk és más nemzetek iránt." - mondta.
A Via Lliure külföldön
A Katalán Nemzetgyűlés nemzetközi szinten is szervezett eseményeket, amelyek kapcsolatban állnak a Barcelonai felvonulással. Különböző összejövetelekre került sor Európában, Észak- és Dél-Amerikában és Ausztráliában. Összesen 30 városban, a világ minden táján voltak események augusztus végén és szeptember elején. Lengyelország volt az első, ahol az emberek kifejezhették a támogatásukat a katalán függetlenség iránt. Ezt követte - többek között - Amszterdam, Berlin, New York, Washington, Los Angeles, San Francisco, Santiago de Chile, Brisbane (Ausztrália), London, Edinburgh, Manchester, Brüsszel, Párizs, Mexico City és San Salvador.
A Via Lliure nemzetközi támogatottsága
Az Ómnium 30 embert hívott meg különböző országokból, hogy részt vegyenek a függetlenségi mozgalomban. Köztük volt a skót író, Irvine Welsh, francia-amerikai aktivista, Susan George, a német külügyi tanácsadó, Kai Olaf Lang, és olyan professzorok, mint Michael Keating, Michel Seymour, Bard Fassbender, David Farell és Rogers Brubaker.
A mozgalom azonban itt nem ér véget. A következő lépésre szeptember 27-én kerül sor. A választások megmutatják, merre halad tovább a régió.
Erről is beszámolok majd, hisz meglehet, hogy épp egy új ország van születőben Európában.
Amennyiben tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog Facebook oldalához. Itt még több érdekesség vár rád!
Csak kattints az alábbi képre. A gomb automatikusan átdob Facebookra. ;)
