Az otthoni ismerőseim közül sokan azt hiszik, hogy az életem egy tündérmese. Látják a fotókat Facebookon, és azt gondolják, hogy külföldön élni móka és kacagás. Pedig (hogy mást ne említsek) a kulturális sokk kemény dió. Nem is hinnéd, mennyire.

Amikor Katalóniába költöztem, nagyon erős kulturális sokkal kellett szembenéznem. Nem számítottam rá, és arra sem, hogy ennyi ideig a társam lesz. Nem értettem, mi történik velem. 

"Ugyan már! Épp most költöztél Európa egyik legjobb régiójába, azzal a férfival élsz, akit teljes szívedből szeretsz. Szedd össze magad!" - mondtam magamnak. Csak azt nem értettem, miért éreztem magam annyira nyomorultul. Miért voltam irritált és mérges? Miért sírtam szinte naponta? Mi okozta a hangulatingadozásokat? Miért produkált a testem olyan tüneteket, mintha állandó stresszben éltem volna? 

Válaszokat akartam. Tudni akartam mi történik velem. Ezért kutakodni kezdtem. 

Ma már tudom, hogy ezt hívják kulturális sokknak.

A Wikipédia szócikke szerint: "A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban)."

Mi lehet a kiváltó ok? Az általános okok a következők (hogy csak párat említsek): információs túlterhelés, nyelvi akadály, generációs szakadék, technológiai szakadék, a tudat, hogy valaki másra vagy utalva,  kulturális honvágy, unalom (munkanélküliség). 

Az egyének a különböző társadalmakban máshogy reagálnak az új környezetre. Előfordulhat, hogy az egyik országban nem érzékeled mindezt, azonban egy másik országban képtelen leszel kezelni a helyzetet. Ez az oka, amiért nem látjuk előre a kulturális sokkot, és nem tudjuk kivédeni azt. 

Krakkóban nem is volt ezekhez hasonló tapasztalatom. Mivel egyből egy bevándorlókból álló közegbe kerültem, akik ráadásul ugyanazokat a nyelveket beszélték, mint én, sokáig nem éreztem késztetést arra, hogy megtanuljak lengyelül. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Kipróbáltam egy online kurzust, ami annyira gáz volt, hogy egy hónap után feladtam az egészet. 

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lengyel nyelv sokban hasonlít a szlovák, ill. cseh nyelvhez, ezért viszonylag hamar megértettem, miről beszélnek az emberek az utcán. 

Katalóniában azonban teljesen más volt a helyzet. Volt egy alap spanyol nyelvtudásom (amiről naivan azt hittem, majd hasznát veszem). Aztán, amikor az első bevásárlás alkalmával a hentes közölte velem, hogy nem ad el árut olyan embernek, aki nem beszél katalánul, kissé átértékeltem, melyik nyelv tanulását kellene megnyomnom az első évek alatt. 

De térjünk vissza a bejegyzés tárgyához. Tudunk tenni valamit a kulturális sokk ellen? Nekem már az is segített, hogy megértettem, mi történik velem. Hogy amit érzek, az teljesen normális. 

Ezért nézzük most meg együtt, hogyan épül fel ez a sokk, és mi jellemzi az egyes  fázisokat. 

Az első a nászút fázisa. Persze. A legtöbb ember tele van várakozásokkal, álmokkal, motivációval. Az első hetekben a legtöbb embert elbűvöli az új otthona. Ott az izgalom, az új látnivalók, új illatok, új ízek. A korai - esetleges - problémákra még izgalmas kihívásként tekintünk. 

Az első szakasz akkor ér véget, amikor  a migráns rájön, hogy a mindennapi élet tele van apró problémákkal: a buszok késnek (vagy egyáltalán nem járnak), a kedvenc termékei hiányoznak az üzletekből (legyen az a megszokott sampon, dezodor vagy akár élelmiszer), és ne  feledkezzünk el a kommunikációs problémákról sem (Mit akar ez tőlem? Miért mondja ezt pont nekem? Mit akar ez jelenteni?). 

Mondhatjuk azt is, hogy lassan feltűnnek az apró gondok. Úgy tűnhet, mintha az embereket már nem érdekelnék a gondjaink. Talán segítenek, de úgy tűnik, nem értik meg azt, ami téged hatalmas aggodalommal tölt el. Ez az oka, amiért ebben a szakaszban azt hiszed, hogy a helyi lakosok nem szeretik a külföldieket. Ez agressziót szül, a migránsok pedig, ezen oknál fogva, sokszor panaszkodnak az új kultúrára, az új országra. 

Ez az elutasítás fázisa. Egyfajta válság ez, amikor az expat elutasítja a befogadó országot, és állandóan panaszkodik a rossz dolgokról. Ez a szakasz kulcsfontosságú: megszoksz, vagy megszöksz. 

Ha a maradást választod, idővel átlépsz a regressziós fázisba. Ezen a ponton arra fogsz törekedni, hogy minél többet használd az anyanyelved, ezen a nyelven fogsz olvasni, ezen a nyelven fogod nézni a filmeket. Rájössz, hogy a szociális hálódat más migránsok alkotják, de nem is akarsz helyiekkel barátkozni.

Ebben a szakaszban piedesztálra emeled az országot, ahonnan származol. Hirtelen minden emlék csodálatosan szép lesz; a nehézségek feledésbe merülnek, és te azon fogsz agyalni, miért jöttél el egyáltalán otthonról. 

De ez nem igaz. Tudnod kell, hogy ez egy illuzió, amit a kulturális sokk idézett elő. Ne feledd, oka volt annak, hogy eljöttél otthonról.

 
Ha sikeresen megküzdöttél a harmadik szakasszal, elérkezik a gyógyulás fázisa. Egyre magabiztosabban használod az új nyelvet, de elfogadod az új ország kultúráját is. Felismered, hogy egyik ország sem jobb vagy rosszabb - csak különböző életmódok léteznek, és az emberek itt talán máshogy kezelik/oldják meg a problémákat. Ezzel az új felismeréssel jön az is, hogy elfogadod az új szokásokat, az ételeket és az italokat. Sőt, rájöszz, hogy vannak dolgok, amik az új országban jobban működnek, mint otthon. 

Igazad van: ez azt jelenti, hogy megtaláltad a helyed, és készen állsz arra, hogy letelepedj. 

Van azonban még egy fázis, amiről sok forrás említést sem tesz. Ez az ún. fordított kulturális sokk. Amikor át kell értékelnünk az OTTHON fogalmát. Az otthon az az állam lesz, ahol jelenleg élsz, és nem az ország, ahol megszülettél. Előfordulhat, hogy amikor hazatérsz, nehezen fogod felvenni a régi-új ritmust. Meg kell találnod a helyed - még egyszer. 

Fontos tudni, hogy nem mindenki tapasztalja meg a kulturális sokk minden szakaszát. Ezen felül az is lehetséges, hogy más-más sorrendben fogod őket átélni. De - hogy ne legyen ennyire egyszerű a helyzet - az is lehet, hogy pl. az elutasítást átéled hétfőn, a negyedik fázist kedden, míg szerdán úgy fogod magad érezni, mint egy nászutas. 

Veled mi a helyzet? Éltél már át kulturális sokkot? Hogyan élted túl? :D

Amennyiben tetszett a bejegyzés, látogass el a blog Facebook oldalára. 

Csak kattints az alábbi képre. A gomb automatikusan átirányít Facebookra. ;)