Hihetetlen, hogy már 2016-ot írunk. Mintahogy az is, hogy lassan 5 éve élek külföldön. Két ország, két teljesen különböző nemzet, és rengeteg kihívás. Naná! Egy hosszútávú letelepedés egy idegen országban mindig rengeteg kihívást hoz magával. Ez miatt azonban még fontosabbá válik, hogyan állsz ezekhez a dolgokhoz. Ezért úgy döntöttem, összeállítok egy listát azokról a gyakori hibákról, amiket a migránsok (azaz én) elkövetnek, amikor külföldre költöznek.

Túlságosan érzékeny vagy

Az emberi természetből fakad, hogy ha olyan emberrel beszélünk, aki egy másik kultúrából jött, nagyon könnyen beleesünk a sztereotípiák csapdájába, miközben a végletekig érzékenyen reagálunk a saját kultúránkat ért „támadásokra“. Talán azért, mert néha úgy érzed, mintha állandó megfigyelés alatt lennél minden egyes alkalommal, amikor egy barátod/ismerősöd rácsodálkozik arra, honnan is jöttél. 

Bizony előfordult már, hogy túlságosan érzékenyen reagáltam, amikor a spanyol hivatalnok bólogatva közölte, pontosan tudja, hol van Szlovákia (a szülőhazám), hisz az Oroszország egyik régiója. Az ezredik hasonló helyzetnél nehéz nyugodtnak maradni, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy a sikeres kommunikáció alapja az, hogy ne csináljunk magunkból ellenséget a másik szemében. Te sem akarod, hogy túl érzékenynek vagy nacionalistának tituláljanak, amikor épp egy új országban próbálsz alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, és megpróbálsz új barátokat szerezni (vagy épp a hivatalnotkól kikönyörögni a papírjaidat).

Nem tanulod meg a helyi nyelvet

Szeretném leszögezni, hogy a helyi nyelv elsajátítása nem fogja megoldani minden problémádat, de segíthet megérteni, hol gyökereznek a valódi problémáid - mármint nyelvi értelemben. Ha olyan nagy városokban élsz, mint például Krakkó vagy Barcelona, elképzelhető, hogy sikerül túlélned anélkül, hogy tökéletesen megtanuld az államnyelvet. De kérdezem én: valóban csak túlélni szeretnél, vagy élvezni az életet? Lengyelországban elkövettem azt a hibát, hogy nem tanultam meg lengyelül magas szinten. Most pedig minden elkövetek azért, hogy megtanuljak katalánul és spanyolul. Egyszerű? Nem. Megéri? Mindenképp!

Az új nyelv elsajátítása segít abban, hogy növeld a saját önbizalmad, hiszen képes leszel beszélgetni más emberekkel azon túl is, hogy válaszolsz a „honnan jöttél?“ kérdésre. Én például nagyon beszari vagyok, és nem merek olyan nyelven beszélni, amit nem sajátítottam el tökéletesen. De higgyétek el, hogy felemelő érzés, amikor egyedül mész orvoshoz (mert egyedül is el tudod magyarázni neki, mi a bajod), veszel magadnak egy SIM-kártyát, vagy épp megreklamálod az utolsó villanyszámlát. 

Izolálod magad

Rosszabb napokon ebben például verhetetlen vagyok. :D Nincs is annál megnyugtatóbb, mikor rákattansz az internetre, és egész nap a családdal és a barátokkal levelezel, csetelsz, videótelefonálsz, vagy épp a legújabb filmeket/sorozatokat nézed orrvérzésig. Mindezt természetesen magyarul, mert nagyon hiányzik a nyelv.

Ez pedig a legjobb módja annak, hogy saját magam számára nehezítsem meg a beilleszkedést, ill. a nyelvtanulást. Sőt, ez a fajta viselkedés nagyon könnyen válik tartós rossz szokássá, amiből idővel egy spirál alakulhat ki, ami egyre csak lejjebb fog vinni (felismerni sem egyszerű, hidd el). Barátkozni kell, az új kapcsolatok (pláne Katalóniában) elengedhetetlenek.

Mindezért azonban nekünk is tennünk kell valamit. Én például rendíthetetlenül látogatom a nyelviskolámat, megnyitókra járok, beiratkoztam a helyi könyv klubba, és kihasználom az iskola által nyújtott összes lehetőséget, hogy új embereket ismerjek meg. A katalánok nagyon zárkózott emberek (ne tévesszen meg a kezdeti kedvességük), és megvan a saját kialakított baráti körük, amelynek gyökerei egészen az óvodáig nyúlnak vissza. Hívd meg az embereket egy kávéra vagy a lakásodba egy ebédre/vacsorára. Enni mindenki szeret, és sokan szeretnek kísérletezni az új ízekkel. Én például nem tudok elég mennyiségű gulyáslevest főzni, amikor vendégeket várunk. Mindenki imádja. ;)

Mondj igent minden meghívásra – legalább a kezdetekkor – minden bizonnyal előbb-utóbb meglesz az eredménye. 

A native partneredtől függesz

Gyakori feltételezés az is, hogy ha van egy katalán párod, akkor te azonnal kapsz munkát, nagyon könnyen be tudsz illeszkedni bárhova és 100 %, hogy szinte azonnal integrálódsz a társadalomba. Istenem, ez bárcsak így működne! Ehelyett azonban szinte biztosan számíthatsz némi kulturális félreértésre és neheztelésre a partnered részéről, aki valószínűleg rosszul fogja viselni, hogy túlságosan rá vagy utalva. Nem beszélve a te érzéseidről, hiszen a hazádban nagyon is független, kick-ass ember voltál.

A megoldás? Próbáld meg kiépíteni a saját életed: keress egy új hobbit, járj el jógázni/futni/sétálni. Tanulj meg biciklizni, autót vezetni, vagy önkénteskedj például a helyi állatmenhelyen. Bevallom, én mindezt csak tanulom, de azt mondják, idővel meglesz a gyümölcse.

Félsz saját bankszámlát nyitni

Mert ez olyan – nem is tudom – felnőtt dolog. Pedig sokkalta egyszerűbb volt, mint azt eredetileg gondoltam, és nagyon sok lehetőség közül lehet választani. Egyszerűen csak rá kell szánnod egy kis időt, áttanulmányozni a lehetőségeket, és kiválasztani a neked legszimpatikusabb ajánlatot. 

Csak migránsokkal barátkozol

Úgy gondolom, az élet minden területén egyfajta egyensúly megtartására törekszünk – akár tudatosan, akár tudat alatt. Ehhez természetesen a barátok is hozzá tartoznak. Bár nagyon könnyű baráti kapcsolatot kialakítani olyanokkal, akik hasonló helyzetben vannak, mint te, légy óvatos (nehogy megégesd magad a jövőben). Külföldön valahogy automatikusan összeköt az anyanyelv (vagy egyéb beszélt nyelvek), és előfordulhat, hogy ezen egyetlen ok miatt olyan embert engedsz közel magadhoz, akivel otthon egyáltalán nem barátkoznál. Ne felejtsd, csak azért mert közös az anyanyelvetek, még nem kell valakit a legjobb barátodnak tekintened! Ez egyben azt is jelenti, hogy ne legyenek migráns barátaid? Oh, hell no! Mindenképpen szükség van rájuk (csak próbálj melléjük beszerezni egy-két helyit is). 

A helyi barátokra nemcsak azért van szükséged, hogy gyakorold a nyelvet. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a legújabb külföldi bestie-d egy új országba költözik. Kapcsolatban maradtok ugyan, de ez a kapcsolat megváltozik majd. Nem beszélve arról, mennyire egyedül fogod magad érezni, ha az egyetlen újdonsült barátod továbbáll. Ezért jó, ha van egy-két ember, akik „örökre“ a közeledben maradnak. Figyelem, a több ezer Facebook-barát most nem számít. ;)

Állandóan összehasonlítasz

A szomszéd kertje mindig zöldebb. De nem szabad elfelejtened, hogy a te kerted is lehet zöld, csak törődnöd kell vele. Spanyolországnak (és egyúttal Katalóniának is) megvannak a saját problémái – ehhez semmi kétség sem fűződik – de ettől neked még nem kell tapintatlannak lenned. Különösen akkor tünteted fel magad rossz színben, ha egy helyinek panaszkodsz (vagy egy olyan bevándorlónak, aki úgy döntött, boldogan éli az életét a világnak ezen szegletén). Az életed nem fog működni, ha minden második „Hogy vagy?“ kérdésre a válaszod egy óriási panasz-cunami. Az élet nem könnyű. És igen, vannak napok, amikor ki kell engednünk a fáradt gőzt. De ha egy mód van rá, vigyázz arra, nehogy az emberek úgy könyveljenek el, mint azt az embert, aki mindenben csak a rosszat látja. 

Az a csodás „expat“ kifejezés

Be kell vallanom, hogy amikor angolul beszélek, sokat használom ezt a szót. Gyorsabb kimondani, gyorsabb leírni; de egyben nagyon idegesít is. Elitista kifejezés, ami azt sugallja, mintha én jobb lennék az afrikai és ázsiai emberektől, miközben mindannyian bevándorlók vagyunk. Kivándoroltunk az otthonukból, hogy bevándoroljunk egy másik országba, ahol egy új életet szeretnénk kialakítani. Ennyire egyszerű az egyenlet. Találkoztam azonban olyan emberekkel, akik úgy gondolják – a fehér bőrük miatt – többek, jobbak az „egyszerű“ bevándorlóknál. Pedig a spanyol bevándorlási hivatal szemében mindenki egyenlő. ;)

Alábecsülöd a megélhetési költségeket

Ez egy óriási hiba, és őszintén nagyon meglep, hogy a legtöbb blogger erről a témáról egyáltalán nem ír. Spanyolország drága, és nem az a hely, ahol könnyen jut az ember pénzhez (vagy könnyen tud karriert építeni). A gazdaság olyan, amilyen. Ha azonban valóban ebben az országban akarsz letelepedni, reálisan át kell gondolnod a pénzügyi helyzeted és azt, fenn tudo​d-e tartani magad hosszútávon. 

Sokan költöznek ide azzal, hogy munkát és albérletet találni egyszerű, ezzel egy lépésben meglesz a NIE (regisztrációs szám, amely minden külföldinek kötelező) is ... aztán jön a pofára esés. A kiadó lakások nagyon drágák a nagyvárosokban, miközben a helyi fizetések átlagban 1000 € körül mozognak havonta. Ebből kell kifizetni a lakbért, a számlákat, az élelmiszert, a közlekedést és az utazást – ezért nem ritka, ha egy katalán több állásban is dolgozik egyszerre. A családok összefognak, segítik egymást. De te külföldi leszel (távol a saját családodtól), aki csak magára számíthat. Ezt ne felejtsd el!

Ezért kell előre gondolkodni, és bölcsen dönteni. A legjobb megoldás talán az, ha egy külföldi cégnél (multinál) kezdesz el dolgozni, de a kezdés előtt pontosan lekéred, mennyi lesz a fizetésed, mibe kerül majd az albérleted, stb (hogy tudd, mennyit tudsz majd megspórolni havonta). 

Túlzottan magas elvárások az otthon maradt családtagokkal és barátokkal szemben

Ez az a pont, amit különösen nehéz kezelni, és több évembe telt, mire sikerült megértenem a dolgot. A magas elvárások főleg akkor mutatkoznak meg, amikor honvágyad van, és szeretnél közeli ismerősök, barátok és családtagok között lenni, hogy enyhítsed azt a borzamlas érzést, hogy egyedül vagy a világban. Az igazság azonban az, hogy te mentél el otthonról – ők maradtak – és, ahogy neked meg kell küzdened az új életeddel és az új kihívásokkal, nekik meg kell küzdeniük azzal, hogy a távozásod után újra felvegyék a mindennapi élet ritmusát. Ne várd, hogy naponta felhívjanak, vagy hogy évente többször meglátogassanak. Te vagy az, aki elment, ezért nagy valószínűséggel te leszel az, aki többször fogja keresni azt, aki otthon maradt. És ez így van rendjén. 

Ezek voltak az én tapasztalataim. Kihagytam valamit? Akkor gyere Facebookra, és mondd el! ;)