Bár Barcelona védőszentje Szent Eulália kétségtelen, hogy ezen a nemes címen osztoznia kellene Antoni Gaudíval. Bár a legtöbben tisztában vannak eme zseniális építész legismertebb munkáival (színes mozaikok, természeti elemek, csontváz erkélyek; röviden: szürreális épületek és egy park), magát a férfit viszonylag sok titok lengi körül. Ezért arra gondoltam, csavarok egyet a híres katalánokat bemutató megszokott leíráson, és az életrajz helyett megpróbálok pár érdekességet keresni. Lesznek közismert, de - remélhetőleg - teljesen új információk is. ;)
1. Gaudí vegetáriánus volt
Az építész nem az állatok jogainak védelme miatt lett vegetariánus, hanem rossz egészségi állapota (többek között reuma) miatt. Elutasított minden orvosi segítséget és beavatkozást, és kizárólag salátaleveleken élt, amiket egy kevés olívaolajjal és némi dióval ízesített. Sajnos, ez nem a legegészségesebb módja a diétának, ezért az étkezés komolyabb betegségek kialakulásához vezetett.
2. Gyakran koldusnak nézték, ami végül a halálához vezetett
A fiatal Gaudí nagyon elegáns fiatalember volt, aki drága ruhákba öltözködött, és fel-alá csavargott Barcelonában. Az évek azonban azonban őt is megváltoztatták. A nehézségek (szeretett családtagok halála és a gazdasági helyzet) hatására a világfiból egy takarékos, otthonülő ember lett, aki nagyon keveset adott az öltözködésre. Amikor a villamos elütötte, nem kapott orvosi ellátást egészen addig, amíg a Sagrada Família lelkésze nem azonosította őt, mint Barcelona leghíresebb építészét. Ekkorra azonban a sérülések már olyan stádiumban voltak, ahonnan nem volt visszaút. Miért hagyták figyelmen kívül? A válasz egyszerű és egyben elszomorító: koldusnak nézték.
3. Aktívan politizált, és harcolt a katalán kultúráért
Azt mondják, a katalán férfiak vad és büszke lények (csak a legjobb értelemben). Nem meglepő, hogy Gaudí is ebben a szellemben nevelkedett, és aktívan támogatta a katalán kultúrát és az önálló állam létrejöttét. Elhivatottsága miatt többször megkérték, hogy válassza a politikai karriert, ő azonban képtelen volt feladni az építészetet. Történelmi feljegyzések alapján a katalán identitástudat (állam, nyelv és kultúra) a 8. században kezdődött, míg a függetlenesedési törekvések kezdete a 17. századra tehető. Gaudí is aktív résztvevője volt a tüntetéseknek sőt, egy alkalommal még börtönbe is került néhány napra.
4. A Parc Güell egy angol stílusú lakóingatlannak indult
A fejlesztő, Eusebi Güell, elképzelése az volt, hogy egy olyan lakótelepet hozzon létre, amit a népszerű angol kertvárosi mozgalom ihletett. Ezek a kerti városok olyan önálló közösségek voltak, ahol kombinálták a lakóházakat a mezőgazdasági területekkel és a parkokkal. Gaudí megtervezte az alapokat, a vízgyűjtő és tároló rendszereket (tiszteletben tartva a természetet), valamint figyelt az erózió elkerülésére, amit a mediterrán esőzések okozhatnak. Két bemutató ház épült: az egyiket az építész Juli Battllevell tervezte, a másikat pedig Fransesc Berenguer, Gaudí asszisztense.
Sajnos a projekt sikertelennek bizonyult, és eme két házon kívül nem építettek többet. A "lakópark" egyetlen lakója Antoni Gaudí volt, aki a segédje által tervezett házba költözött be. Ez a ház jelenleg (Casa Museu Gaudí) múzeumként működik.
5. A barcelonai Építészeti Iskola legrosszabb diákjai közé tartozott
No lie! Gaudí annyira rossz tanuló volt, hogy Elies Rogent, az intézmény igazgatója azt mondta róla: "Tudományos címet adtunk egy bolondnak, vagy egy zseninek. Az idő majd megmutatja."
6. A Sagrada Familia Gaudí posztumusz sikere, ami még mindig építés alatt áll
Ez a magnum opus 1882 óta épül, és várhatóan 2027-re be is fejezik. 145 év. De ki számolja?
Gaudí egy kereszt alapú templomot tervezett, ami belülről leginkább egy erdőre emlékeztet minket, miközben a homlokzaton bibliai jelenetek elevenednek meg. De nem maradnak el a tornyok sem, amik a 12 apostolt, Szűz Máriát és Jézust szimbolizálják majd. Ez egy grandiózus projekt tele szimbolizmussal, színekkel, fénnyel, de mindenekelőtt hittel.
7. Dalí imádta Gaudít
Az építészt sokan csodálták, de talán nem túlzás azt állítani, hogy legnagyobb rajongója a szürrealista mester, Salvador Dalí volt. A két katalán férfi kétségkívül osztozott az egyedi látásmódon, amellyel a világra tekintettek. Dalí csodálta a Sagrada Familiát, és úgy gondolta, hogy ezt a "félelmetes és ehető szépséget" egy üvegkupola alá kellene rejteni, hogy az utókornak is megőrizzük ezt a hátborzongatóan lenyűgöző építményt.
8. Picasso gyűlölte Gaudít
A szürrealisták és a kubisták máshogy látják a valóságot, mint a realisták. Az ember azt gondolná, hogy emiatt jól megértik egymást, pedig ez korántsem igaz. Dalíval ellentétben Picasso nem lelkesedett a szürrealista építész munkássága iránt. Bár ez elég enyhe kifejezés, ha figyelembe vesszük, hogy a pokolba kívánta Gaudít és a Sagrada Familiát.
Micsoda művészi temperamentum!
9. Lámpaoszlopok tervezésével indult a karrierje
Barcelona rajongói tudják, hogy a Plaça de Catalunya nem az egyetlen tér a városban. Ott van például a Plaça Reial, ami csak pár sarokra található a La Rambla-tól tele élettel, éttermekkel, utcazenészekkel, és híres építészek által tervezett lámpaoszlopokkal. Bizony! A lámpaoszlopokat nem más tervezte mint a fiatal Gaudí, akinek ez volt az első megbízatása az iskola elvégzése után. A városban lényegében nincsen olyan utca vagy tér, amit a fiatal géniusz ne díszített volna fel!
10. Gaudí agglegény volt
Manapság a munkamániások szinglik is egyben. Nos, Gaudí ebben is megelőzte a korát (lásd még a vegetáriánus étkezést). Az ébren töltött óráit kizárólag a munkajának szentelte, így nem jutott ideje arra, hogy feleséget keressen magának. A szerelem természetesen őt is megtalálta, de a hölgy, Josefa Moreu, nem viszonozta a zseni érzelmeit.
11. Rettentően vallásos volt, és jelenleg azon folyik a vita, vajon szentté avatják-e
Hiszed vagy sem, Gaudí életét átszőtte a hit és a katolicizmus. Az elkötelezettsége miatt érdemelte ki az "Isten építésze" becenevet. Ezért sokan úgy gondolták, kijár neki, hogy szentté avassák. Az Antoni Gaudí boldoggáavatásáért munkálkodó szövetség még 1992-ben kérvényezte az építész boldoggáavatását, a Vatikán azonban csak 2003-ban kezdett komolyabban foglalkozni az üggyel, amikor Gaudí megkapta az "Isten szolgája" címet.
A folyamat nagyon hosszú, de reménykedhetünk a pozitív végkifejletben.
Tetszett a bejegyzés? Akkor látogass el a blog Facebook oldalára, ahol még több érdekesség vár.
