A mai nap kérdése így hangzik: győzött-e a kalatán függetlenségi mozgalom tegnap éjjel? A válasz attól függ, milyen újságot olvas a kedves olvasó. A katalánok kiemelik, hogy a parlamentben a függetlenségi pártok elérték az abszolút többséget. Ezzel szemben a spanyol hírek szarkasztikus megjegyzéseket tesznek arra, hogy a választóknak mindössze 47,74 %-a szavazott a függetlenség mellett.
Ma egy részletes leírást szeretnék hozni arról, miért fontosak ezek a választások, és arról, mit jelentenek ezek a számok valójában.
Mindezt színes-szagos grafikonokkal, térképekkel megfűszerezve.
Jelenleg, amikor ezt a bejegyzést írom, már épp befejeződött a szavazatok számlálása.
Mindenki számára egyértelmű (kellene, hogy legyen), hogy a tegnapi nap Katalóniában történelmi jelentőséggel bírt. Természetesen, különböző okok miatt. Először is azért, mert a részvétel rekordokat döntött, mivel a szavazásra jogosult emberek 77,44 %-a valóban élt ezzel a joggal. Másodszor, mert ez az első eset, hogy egy függetlenségi koalíció megnyerte a választásokat (a Junts pel Sí 62 parlamenti helyet foglalhat el). Harmadszor pedig azért, mert a függetlenséget támogató képviselők száma meghaladja az abszolút többséget a parlamentben (a Junts pel Sí és a CUP összesen 72 helyet tudhat magáénak).
Az unionista pártok és az ún. harmadik út képviselői tagadják a tegnapi választások népszavási jellegét, pedig pont a PP és a Ciutadans voltak azok, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a katalánok döntsenek a függetlenségi kérdésről.
Szokatlan volt a nemzetközi vezetők (pl. Obama és Merkel) beavatkozása is, ám úgy néz ki, ez csak megerősítette az embereket abban, hogy a mostani választások valóban fontosak.
Izgalommal telve figyeltem az eseményeket és a szavazatok számlálását a TV-ben. Este 7-től hajnali fél 1-ig néztem a riportokat, hallgattam az elemzéseket, figyeltem a szavazatokat.
Azt hiszem, elmondhatom, hogy a döntés egyértelmű volt: a többség (igen, az a 47,8 %) a világ tudtára adta, hogy támogatják a függetlenséget pártoló politikusokat.
A függetlenséget nem támogatók táborában volt néhány meglepetés. A Ciutadans túlteljesítette az összes elvárást. Méltán lehetnek büszkék magukra, mivel 25 képviselővel övék a második hely a parlamentben. Annak ellenére, hogy a hírek egész évben arról számoltak be, hogy a PSC mély váslágban van, a választók mégis kitartottak melletük. A szocialisták 16 képviselőt küldenek a parlamentbe. Az egyik nagy vesztes a PP; nekik csak 11 helyet sikerült megszerezniük.
Bámulatos eredményt ért el a Catalunya Sí que es Pot elnevezésű párt is. Ők 11 képviselőt küldhetnek a parlamentbe (Az eredmények után Pablo Iglesias azt üzente Mariano Rajoynak, hogy "hallgassa meg a katalán nemzetet").
Az idei választások legnagyobb vesztese mindenképpen az Unió. A tavaly még kormányzó párt idén elbúcsúzhat a parlamenttől.
Már elég sokat beszéltem, ezért most jöjjenek a beígért térképek. Az elsőn azt láthatjátok, melyik önkormányzatokban melyik pártra szavaztak a legtöbben.
Ha elfogadjuk azt a feltevést, miszerint a választások helyettesítették a népszavazást és az egyes pártok az IGENt, míg mások a NEMet szimbolizálják, akkor tudunk kell, hogy az IGENt a Junt pel Sí és a CUP jelenti. A NEMet pedig a PP, Ciutadans és a PSC szimbolizálja. A Cataluny Sí que es Pot nem csatlakozott egyik táborhoz sem (a függetlenségi témát kerülték) csakúgy, mint az Unió. Így az ő szavazóikat elméletben tekinthetjük azoknak, akik tartózkodnának a népszavazásban. A következő térképen megnézhetjük, melyik önkormányzatokban győzött az IGEN, hol győzött a NEM és hol tartózkodtak az emberek.
Igen, jól látod. A függetlenséget 907 önkormányzatban támogatták az állampolgárok. A maradást ezzel szemben 35-ben. Véletlen lenne? Nem hiszem.
Ha még mindig úgy gondolod, hogy a 47,74 % nem a demokratikus többség, akkor ajánlom figyelmedbe Vicent Partal mai írását, ahol többek között erről beszél:
"A Junts pel Sí és a CUP megszerezte a szavazatok 48 %-át. Cameron most azért fontolgathatja a népszavazást, mert annak idején 44%-kal nyerte meg a választásokat. Még mielőtt az első népszavazás zajlott Quebec-ben, 1976-ban a Quebeci Párt a szavazatok 41,37 %-val nyerte a választásokat. 1994-ben ugyanez a párt a szavazatok 44,75 %-val nyert. Látjátok a különbséget a 41 % és a 48 % között?
További tény: Mariano Rajoy (a spanyol miniszterelnök - szerk.) az abszolút többséget a szavazatok 44,63 %-val szerezte meg Spanyolországban."
És akkor lássuk a medvét (még egyszer, mert én nagyon szuper grafikonokat is találtam nektek). ;)
Tehát tudjuk, hogy összesen 4.115.807 ember szavazott. Ebből az összegből a Junt pel Sí-re 1.620.973 szavazat érkezett, míg a CUP-ra összesen 336.375 ember szavazott. Ez összesen 1.957.348 szavazat. Ha úgy tetszik ezek azok az emberek, akik az IGEN mellett voksolnak. Ők, teszik ki a szavazók 47,74 %-át.
Nézzük meg a másik oldalt. A Ciutadans-t összesen 734.910 szavazó tisztelte meg a voksával. A PSC-re 522.209-en szavaztak, míg a PP 348.444 szavazatot kapott. Van itt még egy 1,12 %-ot kitevő pici rész. Ez a 45.659 ember más pártokra szavazott, de számoljunk velük is úgy, mintha NEM-et mondanának a függetlenségre. Összesen 1.605.563 polgár, azaz 39,17%.
És akkor itt van a harmadik út, az Unió (akik ugye nem jutottak be a parlamentbe) és a Catalunya Sí que es Pot. Az elsőt 102.870, míg a másodikat 366.494 ember támogatta. Összesen 469.364; azaz11,45 %.
Igen: 11,45 + 39,17 = 50,62.
Csakhogy, a Catalunya Sí que es Pot nem mondott egyértelmű nemet a függetlenségre. Ezért nem is fogom őket egy kalap alá venni. Ugyanezen okból az igenek oldalához sem csapom hozzá ezt a számot. Ők egy harmadik utat képviselnek, ami úgy tűnik egyes választók körében igencsak nagy elismerésnek örvend, hiszen bejutottak a parlamentbe.
Én jelenleg így látom a helyzetet. A változásokról folyamatosan szeretnék majd beszámolni nektek. Arról, mit szól mindehhez a spanyol oldal a hét vége felé szeretnék egy bejegyzést készíteni. De holnap egy kicsit könnyebb témával folytatjuk.
Amennyiben tetszett a bejegyzés, látogass el a blog Facebook oldalára.
Csak kattints az alábbi képre. A gomb automatikusan átirányít Facebookra. ;)